Categories
Life

Kapunyitási karantén pánik

Nem éppen a legjobbkor ért minket ez a járvány. Persze ezt elmondhatná magáról mindenki, nem hiszem, hogy van az az élethelyzet, ahol ennek örülünk. Habár a környezetvédő szivem örül, nem tagadom… Egy igazi pránajáma ez most a bolygónknak, úgyhogy “Namaste!” kedves Földünk!

tájkép zöld mezővel és kék éggel
Szülinapom alkalmából “kiszöktem” erre a csodálatosan nyugis helyre futni és meditálni egyet.

A legjobb időpontot választottuk Gerivel költözésünk dátumának: Április 1. Már hónapok óta készülünk. Mindketten belefáradtunk az esti facetime órákba. Mindketten erre gyűjtünk hónapok óta. Ahogy közeledik a dátum, egyre izgatottabbak vagyunk.

Minden úgy történik, ahogy azt még álmodni sem mernénk. Megtaláltuk a tökéletes lakást. Jön a telefon; Geri megkapta a munkát, amire régóta fáj már a foga. Bár nekem még csak terveim voltak, már alig vártam, hogy újra kipróbálhassam magam a nagyváros szívében. Ja és ne felejtsük el, hogy amit a legjobban vártunk mindketten, az a zero waste háztartásunk kiépítése – belvárosi kislakás verzióban. Szinte hihetetlen, nem? Minden úgy alakul, ahogy elképzeltük, sőt még gördülékenyebben is, az igazat megvallva.

Minden lila.


Igazából tök jó lenne ha itt abbahagyhatnám a sztorizást, mert eddig igazán mesés… Na jó, most sem tragikus a helyzet, inkább izgalmas, de azért valljuk be, senki sem örül, amikor keresztbe tesznek a hónapok óta dédelgetett terveinek. Nálunk ez úgy alakult, hogy a korábbi céljainkat követve mindketten otthagytuk vezető pozícióinkat a közös célunk érdekében. Viszont a helyzet úgy hozta, hogy munkánk (egyelőre) nincs a fővárosban, sőt a költözést is el kellett, hogy toljuk emiatt. Kicsit tanácstalanul, de töretlenül próbálunk helytállni az óráról órára változó eseményeknek, közben igyekezvén betartani az önkéntes karantént. De legalább van időnk átgondolni, mivel is szeretnénk tölteni a napjainkat, ha lezárul a világkrízis.

Geri iPad-en dolgozik a veszprémi pizzéria terasztán
Geri így dolgozik a pizzéria teraszáról, ami a járvány miatt ilyenkorra már üres volt, mint egy tökéletesen elcsendesedett elme.

Reconnecting

A sok otthon töltött idő, számomra inkább öröm, mint szenvedés. Ilyenkor tudok újrakapcsolódni önmagamhoz. Ennek köszönhetően pedig lehetőségem nyílik egyre jobban megismerni magamat, vágyaimat és szükségleteimet. Én most ezen az úton fejlődök a legtöbbet, ugyanis idehelyezem a legtöbb energiámat. Ezen belül is arra, hogy mi az amivel foglalkozni szeretnék jelenleg. Az egyik legnehezebb egyensúly megtalálása az életben a work-life balance, ráadásul ez sem egy olyan projekt, amin ha egyszer túl van az ember, akkor soha többet nem kell vele foglalkoznia. Vallom, hogy az emberek folyamatosan változnak, így folyamatosan változik az is, amit szeretnek csinálni. Szerencsére olyan világot élünk, ahol szabadon váltogathatjuk a munkahelyünket, és bármikor válthatunk szakmát, de nem vagyok benne biztos, hogy ez megkönnyíti a dolgunkat.

Ezen a fejlődési úton nagyon fontos az, hogy megértsem, hogyan szeretnék létezni ebben a világban, és hogy mi az a tevékenység, ami az anyagi biztonság mellett örömet is okoz. (Elvégre nem kevés időt töltünk a munkahelyünkön.) Ahhoz, hogy ezt megtaláljam és egy minden lila minőségű életet élhessek, sokat kell agyalni, kutatni, egyre mélyebbre és mélyebbre ásni a tudatomban, de ami még ennél is fontosabb, cselekednem kell. A tapasztalat fog előrébb vinni, ez a legegyértelműbb és leggyorsabb válasz kérdéseimre.

Az a bizonyos…

Pályakezdőként a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, hogy beleesünk a határtalan lehetőségek kínáló tehetetlenségbe. Ismerős lehet talán ez a gondolat; “annyi minden érdekel, de nem tudom merre induljak el”. Ez kedves olvasó, nem más, mint a kapunyitási pánik. A mai világban a legtöbbünk találkozik ezzel az állapottal és ez teljesen normális, de fontos, hogy ne maradjunk benne túl sokáig.

Én és a testvérem távolba nézően ülünk a földön
A “merre tovább?” kérdés előtt csücsülve.

Sokszor hallom azt, a környezetemben, a barátaimtól, hogy nagyon sok terület érdekli őket, de nem igazán tudják, melyik a legjobban. Vagy éppen elvégezik egy egyetem szakát, de tanácstalanul állnak az élet előtt, hogy azt tanulták-e igazán, ami érdekli őket, vagy csak a “legyen egy diplomád” mondat vezérelte őket. Végül mind a kapunyitási pánik gödrében lyukadunk ki, és nem tudjuk hogyan és merre tovább. A szerencse tényleg az, hogy a lehetőség sok, talán fel sem fogjuk mennyire.

Szerintem az emberiség egyik legnagyobb hajtóereje az nem más, mint a céljaink és azok elérése. Van egy nagyon egyszerű elméleti síkom, arról, hogy mi történik akkor, ha valaki azzal foglalkozik, amit igazán szeret. Nem azzal amit a szülei mondtak neki, vagy amit elvárnak tőle, vagy amivel sokat lehet keresni, bla-bla …hanem amit ténylegesen szenvedélyből és örömmel csinál. Tegyük fel, hogy valaki megtalálja ezt a bizonyos szenvedélyt, az azt jelenti, hogy szereti, amit csinál, ha szereti, amit csinál, akkor azt sokszor csinálja, gyakorolja. Mihez vezet a sok gyakorlás? Ahhoz, hogy egyre jobb és jobb lesz benne az ember. Ha pedig jó vagy abban, amit csinálsz akkor akarva akaratlanul is megtérül a belefektetett energia és áldozat, amit hoznunk kellett célunk eléréséhez.

A képlet egyszerű, a gyakorlat már kevésbé…

Nem, nem a képlet nehéz a gyakorlatban, hanem az első lépés, miszerint találni kell valamit, amit szenvedélyesen szeretünk csinálni. A legtöbbünknek ez azért eshet nehezére, mert nem ismeri magát 100%-ban… sőt. Ezt el kell fogadnunk, mielőtt nekiállunk magunkat megismerni. A szüleink nevelése, az iskolai tanáraink, a barátaink, a vallásunk, de még a kultúránknak is van hatása arra, hogyan gondolkodunk a világról, mit tartunk helyesnek, mit nem. Ezeket a belénk nevelt kondicionáltságokat nem egyszerű észrevenni és levetkőzni, ezzel megkönnyítve a kapunyitási pánik létrejöttét. Viszont az, amit keresünk, az ezen a kósán (burkon) túl bujkál.

lila háttérfény előtt törökülésben meditálok
Minden Lila…

A legkönnyebb út ehhez a meditáció. Ugyanis amikor meditálunk, olyankor arra a “valakire” van szükségünk, aki Te vagy. Te vagy a neved nélkül, a korod nélkül, a sikereid és bukásaid nélkül, a végzettséged nélkül, az említett kondicionáltságok nélkül, korona vírus nélkül…. csak Te.
Ha megismered ezt a “valakit”, és elkezdesz tudatosabban létezni a mindennapjaidban, akkor nagyon hamar rá fogsz jönni, mi az amit igazán szeretsz és mi az, amiről csak azt hitted, hogy szereted. A következő lépés, hogy próbára tedd magadat benne, mert csak így derülhet ki, hogy hogyan boldogulsz benne.

Ahogy említettem, ez egy út, még hozzá egy hosszú út. Mint ahogyan egy másik embert sem egyik napról a másikra ismersz meg, magadnak is időt kell adnod. Sőt ez egy véget nem érő ismeretség, ugyanis folyamatosan változunk és lépést kell tartanunk magunkkal, csak így lehetünk mindig elégedettek azzal, amivel töltjük életünk nagy részét, a munkánkkal.

A legjobb alkalom, ez a karantén, hogy megismerd önmagad, megszabadulj a kapunyitási pánik állapotától és egy letisztult tudattal folytasd tovább az életed, egy sokkal felemelőbb színvonalon. Én ezt fogom tenni, a karantén idején. Hiszem, hogy ez a krízis helyzet sok mindent tanít majd nekünk, kérdés hogyan használjuk fel ezt az új tudást. A tudatos, jógikus szemléletnek most van a legfontosabb szerepe a világunkban, így mi Gerivel biztosan ezen az úton haladunk tovább, ahogy eddig is és építjük a Minden Lila eszmét magunk köré.

Zs.

Categories
Life

Miért minden lila?

2019.12.20 Veszprém — Mielőtt belemélyednék, hogy miért minden lila és hogyan is jött ez az egész, kicsit visszapörgetném az időt….

Sosem szerettem a lilát, sőt kifejezetten zavaró szín volt számomra. Három és fél éve viszont, amikor Bécsbe költöztem valahogy elkezdett követni… mindenhol visszaköszönt és idővel elkezdtem rajongani érte. Egyre több lila ruhadarab került a szekrényembe, mindenből próbáltam ezt a színt beszerezni, valahogy tetszett az a gondolat, hogy tulajdonképpen én nem is szeretem ezt a színt, de mégis ez az a szín, amit ha valaki meglát egyből én jutok az eszébe.

Aztán másfél évvel később, amikor jöttem haza Budapestre az ünnepekre, Aliz barátnőmmel (róla még mesélek később) és a bátyjával kóboroltunk a vácin karácsonyi ajándékokat keresgélve. Teljesen értelmetlen volt az egész számomra, inkább csak az együtt töltött időt élveztük, de valahogy ajándékot nem sikerült vennünk senkinek. Ráadásul betévedtünk egy olyan boltba, ahol a világ összes haszontalan dolga volt összegyűjtve egy kis helyre (nyilván, hova máshova?). Le is ragadtunk egy részen, ugyanis a kezünkbe akadt egy hangulat gyűrű. Szerintem minden 90’s gyerkőcnek a világot jelentette egy hangulat gyűrű, legalábbis két hétig biztosan.

Emlékszem nekem mindig világos kék színe volt, ami azt jelentette normális hangulatban vagyok (ha valaki nem tudná lol). Felvettem, és legnagyobb meglepetésemre (Gondolom Nektek kevésbé) lila színűre váltott. Teljesen kiakadva álltam az ominózus szituáció előtt, úgyhogy Z generációs gyerekhez méltóan nekiálltam keresgélni a neten mit jelent a “lila hangulat”. Kiderült, hogy a lila nyugodt, nagyon boldog hangulatot takar. Alizzal elkezdtünk azzal viccelődni, hogy mostantól a “hogy vagy?” kérdésre majd “jól, köszi, minden lila” lesz a válaszunk. Végül odáig fajult a dolog, hogy kialakítottuk belőle a minden lila eszmét, ami magába foglal egy hangulatot, életstílust, életfelfogást, és azóta is gyakran kérdezgetjük egymást, hogy minden lila-e a másik életében? (Persze nem lehet, mindig minden lila…)

Minden Lila crystal

Az ezutáni évben, követve a “minden lila” elméletünket, Aliznak és nekem is csodásan alakult az életünk. Én megtaláltam a szenvedélyem, a jógát, ahol még ezernyi ráismerés várt rám a lila színnel kapcsolatban. Aliz pedig…. átruházom a lehetőséget, majd ő elmeséli Nektek neki mivel járt a “lila élet”.

A sport mindig is közel állt hozzám, de tekintve, hogy a jóga nem csak egy sport, teljesen új értelmet nyert számomra a jelentése és ezzel együtt teljesen új élet is kezdődött bennem. Az érdeklődésem határtalan növekedése végül az ország egyik legismertebb és legprofibb jógaoktatójának hatha jóga oktató képzéséhez vezetett. Életem legizgalmasabb négy hónapja volt a képzésen való részvétel. Minden gondolat, ami kiskorom óta a fejemben volt arról, hogy szerintem hogyan működik ez a világ, alátámasztást kapott abban a négy hónapban. Mintha az eddig kicsit bizonytalan elméleteimet valaki szavakba öntötte volna és törvényként kezelné őket. Persze ezen kívűl tengernyi, sőt óceáni tudást kaptam az élet minden területéről; tudatosságról, testünk anatómiájáról, a jógikus életmód alap pilléreiről, betegségről és hátterükről…stb. Az “everything is connected” kifejezés új helyet kapott az elmémben, ugyanis tényleg úgy látszott, hogy minden értem történik ebben a varázslatos időszakban. Ráadásul egészen véletlenül még a jóga szőnyegem is lila színű, of course.

Összefoglalva a minden lila eszme lényege, hogy mindig kiegyensúlyozott, tudatos, sokszor spirituális, és persze nyugodt, nagyon boldog életet teremtsünk magunknak.
Nem is annyira röviden, mint gondoltam, de ezt jelenti nekem a minden lila eszme.

Zs.

Nem titok, és több hosszas kifejtős post után előttetek is világos lesz, hogy a Zsozsóval nagyon sok hasonló értéket képviselünk. Ilyen például a környezettudatosság, az állatok szeretete, önmagunk szeretete, és úgy általánosan törekvés az egyre tudatosabb életre.

Számomra a minden lila egy esernyő, ami alá odafér az, hogy zero waste háztartásra törekszünk, fontosnak tartjuk a sportot (Zsozsó jógázik, én futok), a work-life egyensúlyt, a nem csak finom, de tápláló ételek fogyasztását és hogy azt a kis időt amit a földön töltünk békességben, szeretetben és hasznosan élhessük meg.

A minden lila nem egy megmondóember blog. Nem észt osztani jöttünk, hanem felfedezni, tanulni és a tapasztalatot továbbadni. A minden lila egy eszme, egy kaland, egy utazás aminek te is részese lehetsz, ha vevő vagy rá. Légy több velünk.

G.

Categories
Life

Hello world!

2019.11.25 M3 autópálya — Gerivel épp Veszprém felé tartunk, és úgy gondoltunk ez remek alkalom az első posztunk megírására, mivel az elmúlt …let’s say két hónapunknak (bár Gerinek eddig is) jelentős részévé vált a nonstop ingázás. Hogy miért?
… flash back to két hónappal ezelőtt: kb 1 hónapja kerülgettem Gerit az éttermünkben amikor rájöttem, hogy lépnem kell, mert ha rajta múlik örökre, egy kedves vevő és egy kedves eladó viszonyban maradunk… (lányok! Don’t be afraid to make the first step!)
fact nr.1: borzasztóan érdekelt mit csinálhat Veszprémben, mert valahogy éreztem, hogy nem Veszprémi. Sokszor a fejemben is volt, hogyan lehetne beszélgetést kezdeményezni… hála Gerinek volt egy pár esélyem, mert majdhogynem mindennap a pizzériánkban evett. Long story short, egyik nap szokásos módon kért egy spenótos pizzát borsmenta szörppel. Befotózta instastory-ba, amit persze én jól ki is használtam, és miután elment, ráírtam valami nagyon gáz indokkal (nyilván). Kb. 10 perc beszélgetés után mindketten úgy éreztük szóban kell folytatnunk a beszélgetést, miután minden második mondat valahogy így hangzott; “úristen, velem is pont ez történt!” Szóval még aznap este visszajött a pizzériába, zárás után megittunk egy sört. Az estét még több találkozás követte, de nem kellett túl sok idő, hogy belássuk, köztünk a világ egyik (good luck) legkönnyebben működő párkapcsolata tud kialakulni.
fact nr.2: Geri amúgy Nyíregyházán él, munka miatt élt pár hónapot Veszprémben. Én pesti vagyok és szintén munka miatt költöztem ide. És így értelmet is nyert a sok utazás, úgyhogy írok mostmár arról, hogy miért minden lila.

M3 autópálya Budapest felé Zsozsó ujjával a jobb felső sarokban. Szép munka Zsozsó!

Nem, nem írsz mert most rajtam a sor kedveském.

fact nr.3: Én voltam az utolsó ember a világon, aki el tudta magát képzelni egy kapcsolatban. Egyszerűen nem fért bele az életembe. Persze, most már tudom nem mi választjuk a kapcsolatot, a kapcsolat választ minket.

fact nr.4: Közös dolgaink száma a Zsozsóval unreal. Az első együtt töltött órákban be tudtuk fejezni egymás mondatait, már amikor egyáltalán szükség volt szavakra. Ugyanazon dolgokért rajongunk, egy ételeket szeretünk és együtt korcsosítjuk a magyar nyelvet hunglish irányba csak mert így könnyebb beszélni. Ezek után mondhatnánk, hogy szükségtelen közös ügyeink számát tovább sokasítani, a minden lila eszme világba kiáltása mégis egy ilyen közös project lett.

Hogy mi is az a minden lila? Ezt kedves olvasónk a következő postból fog kiderülni. Köszi, hogy itt vagy! Hang tight!