Categories
Life

Kapunyitási karantén pánik

Nem éppen a legjobbkor ért minket ez a járvány. Persze ezt elmondhatná magáról mindenki, nem hiszem, hogy van az az élethelyzet, ahol ennek örülünk. Habár a környezetvédő szivem örül, nem tagadom… Egy igazi pránajáma ez most a bolygónknak, úgyhogy “Namaste!” kedves Földünk!

tájkép zöld mezővel és kék éggel
Szülinapom alkalmából “kiszöktem” erre a csodálatosan nyugis helyre futni és meditálni egyet.

A legjobb időpontot választottuk Gerivel költözésünk dátumának: Április 1. Már hónapok óta készülünk. Mindketten belefáradtunk az esti facetime órákba. Mindketten erre gyűjtünk hónapok óta. Ahogy közeledik a dátum, egyre izgatottabbak vagyunk.

Minden úgy történik, ahogy azt még álmodni sem mernénk. Megtaláltuk a tökéletes lakást. Jön a telefon; Geri megkapta a munkát, amire régóta fáj már a foga. Bár nekem még csak terveim voltak, már alig vártam, hogy újra kipróbálhassam magam a nagyváros szívében. Ja és ne felejtsük el, hogy amit a legjobban vártunk mindketten, az a zero waste háztartásunk kiépítése – belvárosi kislakás verzióban. Szinte hihetetlen, nem? Minden úgy alakul, ahogy elképzeltük, sőt még gördülékenyebben is, az igazat megvallva.

Minden lila.


Igazából tök jó lenne ha itt abbahagyhatnám a sztorizást, mert eddig igazán mesés… Na jó, most sem tragikus a helyzet, inkább izgalmas, de azért valljuk be, senki sem örül, amikor keresztbe tesznek a hónapok óta dédelgetett terveinek. Nálunk ez úgy alakult, hogy a korábbi céljainkat követve mindketten otthagytuk vezető pozícióinkat a közös célunk érdekében. Viszont a helyzet úgy hozta, hogy munkánk (egyelőre) nincs a fővárosban, sőt a költözést is el kellett, hogy toljuk emiatt. Kicsit tanácstalanul, de töretlenül próbálunk helytállni az óráról órára változó eseményeknek, közben igyekezvén betartani az önkéntes karantént. De legalább van időnk átgondolni, mivel is szeretnénk tölteni a napjainkat, ha lezárul a világkrízis.

Geri iPad-en dolgozik a veszprémi pizzéria terasztán
Geri így dolgozik a pizzéria teraszáról, ami a járvány miatt ilyenkorra már üres volt, mint egy tökéletesen elcsendesedett elme.

Reconnecting

A sok otthon töltött idő, számomra inkább öröm, mint szenvedés. Ilyenkor tudok újrakapcsolódni önmagamhoz. Ennek köszönhetően pedig lehetőségem nyílik egyre jobban megismerni magamat, vágyaimat és szükségleteimet. Én most ezen az úton fejlődök a legtöbbet, ugyanis idehelyezem a legtöbb energiámat. Ezen belül is arra, hogy mi az amivel foglalkozni szeretnék jelenleg. Az egyik legnehezebb egyensúly megtalálása az életben a work-life balance, ráadásul ez sem egy olyan projekt, amin ha egyszer túl van az ember, akkor soha többet nem kell vele foglalkoznia. Vallom, hogy az emberek folyamatosan változnak, így folyamatosan változik az is, amit szeretnek csinálni. Szerencsére olyan világot élünk, ahol szabadon váltogathatjuk a munkahelyünket, és bármikor válthatunk szakmát, de nem vagyok benne biztos, hogy ez megkönnyíti a dolgunkat.

Ezen a fejlődési úton nagyon fontos az, hogy megértsem, hogyan szeretnék létezni ebben a világban, és hogy mi az a tevékenység, ami az anyagi biztonság mellett örömet is okoz. (Elvégre nem kevés időt töltünk a munkahelyünkön.) Ahhoz, hogy ezt megtaláljam és egy minden lila minőségű életet élhessek, sokat kell agyalni, kutatni, egyre mélyebbre és mélyebbre ásni a tudatomban, de ami még ennél is fontosabb, cselekednem kell. A tapasztalat fog előrébb vinni, ez a legegyértelműbb és leggyorsabb válasz kérdéseimre.

Az a bizonyos…

Pályakezdőként a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, hogy beleesünk a határtalan lehetőségek kínáló tehetetlenségbe. Ismerős lehet talán ez a gondolat; “annyi minden érdekel, de nem tudom merre induljak el”. Ez kedves olvasó, nem más, mint a kapunyitási pánik. A mai világban a legtöbbünk találkozik ezzel az állapottal és ez teljesen normális, de fontos, hogy ne maradjunk benne túl sokáig.

Én és a testvérem távolba nézően ülünk a földön
A “merre tovább?” kérdés előtt csücsülve.

Sokszor hallom azt, a környezetemben, a barátaimtól, hogy nagyon sok terület érdekli őket, de nem igazán tudják, melyik a legjobban. Vagy éppen elvégezik egy egyetem szakát, de tanácstalanul állnak az élet előtt, hogy azt tanulták-e igazán, ami érdekli őket, vagy csak a “legyen egy diplomád” mondat vezérelte őket. Végül mind a kapunyitási pánik gödrében lyukadunk ki, és nem tudjuk hogyan és merre tovább. A szerencse tényleg az, hogy a lehetőség sok, talán fel sem fogjuk mennyire.

Szerintem az emberiség egyik legnagyobb hajtóereje az nem más, mint a céljaink és azok elérése. Van egy nagyon egyszerű elméleti síkom, arról, hogy mi történik akkor, ha valaki azzal foglalkozik, amit igazán szeret. Nem azzal amit a szülei mondtak neki, vagy amit elvárnak tőle, vagy amivel sokat lehet keresni, bla-bla …hanem amit ténylegesen szenvedélyből és örömmel csinál. Tegyük fel, hogy valaki megtalálja ezt a bizonyos szenvedélyt, az azt jelenti, hogy szereti, amit csinál, ha szereti, amit csinál, akkor azt sokszor csinálja, gyakorolja. Mihez vezet a sok gyakorlás? Ahhoz, hogy egyre jobb és jobb lesz benne az ember. Ha pedig jó vagy abban, amit csinálsz akkor akarva akaratlanul is megtérül a belefektetett energia és áldozat, amit hoznunk kellett célunk eléréséhez.

A képlet egyszerű, a gyakorlat már kevésbé…

Nem, nem a képlet nehéz a gyakorlatban, hanem az első lépés, miszerint találni kell valamit, amit szenvedélyesen szeretünk csinálni. A legtöbbünknek ez azért eshet nehezére, mert nem ismeri magát 100%-ban… sőt. Ezt el kell fogadnunk, mielőtt nekiállunk magunkat megismerni. A szüleink nevelése, az iskolai tanáraink, a barátaink, a vallásunk, de még a kultúránknak is van hatása arra, hogyan gondolkodunk a világról, mit tartunk helyesnek, mit nem. Ezeket a belénk nevelt kondicionáltságokat nem egyszerű észrevenni és levetkőzni, ezzel megkönnyítve a kapunyitási pánik létrejöttét. Viszont az, amit keresünk, az ezen a kósán (burkon) túl bujkál.

lila háttérfény előtt törökülésben meditálok
Minden Lila…

A legkönnyebb út ehhez a meditáció. Ugyanis amikor meditálunk, olyankor arra a “valakire” van szükségünk, aki Te vagy. Te vagy a neved nélkül, a korod nélkül, a sikereid és bukásaid nélkül, a végzettséged nélkül, az említett kondicionáltságok nélkül, korona vírus nélkül…. csak Te.
Ha megismered ezt a “valakit”, és elkezdesz tudatosabban létezni a mindennapjaidban, akkor nagyon hamar rá fogsz jönni, mi az amit igazán szeretsz és mi az, amiről csak azt hitted, hogy szereted. A következő lépés, hogy próbára tedd magadat benne, mert csak így derülhet ki, hogy hogyan boldogulsz benne.

Ahogy említettem, ez egy út, még hozzá egy hosszú út. Mint ahogyan egy másik embert sem egyik napról a másikra ismersz meg, magadnak is időt kell adnod. Sőt ez egy véget nem érő ismeretség, ugyanis folyamatosan változunk és lépést kell tartanunk magunkkal, csak így lehetünk mindig elégedettek azzal, amivel töltjük életünk nagy részét, a munkánkkal.

A legjobb alkalom, ez a karantén, hogy megismerd önmagad, megszabadulj a kapunyitási pánik állapotától és egy letisztult tudattal folytasd tovább az életed, egy sokkal felemelőbb színvonalon. Én ezt fogom tenni, a karantén idején. Hiszem, hogy ez a krízis helyzet sok mindent tanít majd nekünk, kérdés hogyan használjuk fel ezt az új tudást. A tudatos, jógikus szemléletnek most van a legfontosabb szerepe a világunkban, így mi Gerivel biztosan ezen az úton haladunk tovább, ahogy eddig is és építjük a Minden Lila eszmét magunk köré.

Zs.